Adjon az Isten!

Tisztelt (volt) tagtársak!

Bő egy hete robbant ki az ügy, ami az én és két barátom Jobbikból való kizárásával végződött. Ennek kapcsán, vagy ezek után, ha úgy tetszik, szeretném Veletek megosztani azt a történetet, ami végül ide vezetett. Előre szólok, hogy kicsit hosszú lesz, de kénytelen vagyok bő lére ereszteni a mondani valómat annak érdekében, hogy azok is értsék a folyamatot, akik eddig nem láttak be a „kulisszák mögé".

A problémák körülbelül másfél éve, 2010 őszén kezdődtek, mikor is 7 képviselőnk került a B-A-Z megyei Közgyűlésbe. A megyei közgyűlésbe bekerült emberek annak rendje és módja szerint tartottak egy alakuló frakcióülést Tarcalon, ahol Holcman Lászlót választották meg frakcióvezetőnek egyhangú döntéssel.

Amikor Szegedi Csanád fülébe jutott, hogy nem az ő favoritja, Miklós Árpád lett a frakcióvezető, összehívott egy újabb frakcióülést a miskolci irodába a következő vasárnapra.  Ott előadta, hogy az országos elnökség (!) nem tudja elfogadni a frakció döntését és őt azért küldték ide, hogy új alakuló ülést vezessen le. Itt persze már a „megfelelő" döntés született, 4 Árpád és 3Laci melletti szavazattal. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy előtte persze többekkel „elbeszélgetett" Szegedi Márton és Csanád és különböző eszközökkel sikerült a többséget „meggyőzni" arról hogy Miklós Árpádot támogassák a megismételt szavazáson. Egyik ilyen érv volt, hogy ha nem szavaznak „megfelelően", akkor elintézik, hogy más kerüljön be a listáról helyettük a közgyűlésbe. Ez persze kivitelezhetetlen, de vajon ki volt akkor közülünk ennyire jártas az ide vonatkozó törvényekben? Később persze az is kiderült, hogy az országos elnökségben szó sem volt a megyei frakciókról és az azokkal kapcsolatos személyi kérdésekről, hazugság volt az egész.

Ugyanígy folyt le a megyei frakció külsős bizottsági tagjainak megválasztása is, ezekbe a pozíciókba is túlnyomó részt Szegedi Csanád és Márton kegyeltjei kerültek. Például Körmöczi Attila, akinek az egészségügyi bizottsági külsős tagságát azzal indokolta meg Szegedi Márton, hogy Körmöczi Attila felesége egészségügyi dolgozó ezért ő is ért hozzá...

Na, ekkor kezdtük el néhányan azt érezni, hogy itt valami nem kerek. Szegedi Csanád másfél éve magasról tesz a megyére, aztán a megyei választás után hirtelen megjelenik és szerepeket, pozíciókat oszt. Nem elég, hogy 2010 elején berakja az akkor még jobbikos körökben ismeretlen testvérét miskolci elnöknek aztán megyei alelnöknek –már ez sokaknál kiverte akkor a biztosítékot-, de a megyei frakció tisztségviselőinek személyébe is beleszól, ráadásul a fenti módszerekkel.

Nem kellett sokat várni a következő Szegedi-akcióra, mindössze néhány hetet, a „híres" 2010. novemberi sóstófalvi megyei választmányig. Sokan ott voltak közületek, tudjátok mi történt, de érdemes feleleveníteni főleg a „fiatalabb" szervezetek miatt. Ezen a választmányon Szegedi Csanád volt a levezető elnök és már a vége felé, mikor inkább mindenki hazafelé indult volna bedobta, hogy őt most válasszuk meg örökös tiszteletbeli megyei elnöknek, szavazati joggal az összes elkövetkező megyei elnökségben. Tetszik érteni, magyarul királlyá akarta magát koronáztatni. A meglepett és előtte tudatosan órákig fárasztott választmány egyébként meg is szavazta - nyílt szavazással, mert ehhez Szegedi Csanád mindenáron ragaszkodott. Szerencsére Kisgergely András és még 32 másik választmányi küldött és szervezeti vezető panaszának hatására az országos elnökség később visszavonta a döntést, mint Alapszabály-elleneset, Szegedi Csanádot pedig maga Vona Gábor marasztalta el a megyei tagsághoz írt levelében.

Holcman Laci és Kisgergely Bandi még Vona Gáborhoz is felutazott Budapestre, hogy személyesen számoljanak be a megyében kialakult helyzetről, nem sok eredménnyel. Ekkorra viszont már olyan mértékű volt a felháborodás, hogy Vona Gábor decemberben kénytelen volt személyesen is eljönni a miskolci irodába egy demonstráció előtt, és az ott összegyűlt számos Jobbik-tag vázolta neki a megyei helyzetet. Mondani sem kell, hogy semmilyen látszata nem volt a dolognak, minden ment tovább úgy, mint előtte.

Majd eljött a tavalyi megyei tisztújítás, ahol a nemrég lemondott elnökség elsöprő arányú támogatást kapott. Már ott, a választmány helyszínén lehetett hallani egyesektől, hogy addig nem nyugszanak, míg mi a helyünkön vagyunk, de akkor ennek nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget. Mi azzal akartunk foglalkozni, hogy a megye munkáját minél inkább összehangoljuk, megerősítsük és az addigi egyszemélyi vezetést (persze nem egy, hanem három személyi volt az, mivel Szegedi Csanád és Márton osztotta a lapokat a háttérben Egyed Zsoltnak) felváltsuk egy átláthatóbb rendszerrel.

A java ez után jött minden elképzelhető formában és módszerrel, amivel hátráltatni lehetett a megyét. Kezdődött azzal, hogy Szegedi Csanád elkezdett alapszervezeteket alapítani úgy, hogy arról nem is tudtunk csak miután Szabó Gábor már nyilvántartásba vette azokat. A választókerületi szervezők személyét is „sikerült" úgy kiválasztania az országos elnökségnek, hogy azok túlnyomó többsége Szegedi Csanád embere legyen. Ezek a szervezők aztán minden lehető eszközzel szabotálták a normális munkát, sokszor csak a passzivitásukkal, máskor konkrétan nem voltak hajlandók megszervezni rendezvényeket vagy információkat átadni, továbbítani a tagság és az elnökség felé. Mivel a választókerületi szervezők teljesen függetlenek a megyei választmányoktól, tulajdonképpen kizárólag Szabó Gábornak tartoznak beszámolási kötelezettséggel, ezért bár sokszor jeleztük a problémákat semmi sem történt a megoldás érdekében. Mindenki gondolhatja, hogy nem véletlenül.

Néhány hete azután –talán nem véletlenül a közelgő megyei tisztújításra időzítve- Szegedi Csanád egy személyes megbeszélést kezdeményezett. Itt tulajdonképpen nem maradtunk semmiben, de a hangnem részéről békülékeny volt, bár én már ezt kétkedve fogadtam, hiszen nem az első ilyen beszélgetés volt, de bármiben is állapodtunk meg, azt rendre felrúgta. Majd még aznap este kaptam tőle egy mailt, amiben nagyon örült, hogy sikerült tisztázni a köztünk lévő félreértéseket –ismétlem, semmit sem tisztáztunk!- és bejelentette, hogy még a hétvégén kb. 10 helyi szervezetet alapít meg. Gondolom nem csak nekem hihetetlen, hogy azok, akik helyi szervezetet akarnak alapítani B-A-Z megyében, Brüsszelbe telefonálnak Szegedi Csanádnak ahelyett, hogy megkeressenek valakit a megyéből. Az meg már meg sem lepett, hogy éppen azokban a választókerületekben nőtt így meg a szervezetalapítási kedv, amelyekben Szegedi Csanád emberei a szervezők.

Hát ezek után érezte úgy a megyei elnökség, hogy ilyen feltételekkel nem folytatjuk tovább. Mivel másfél éve többször jeleztük a problémákat az országos vezetés felé, de ők, akik képesek lettek volna helyrehozni a dolgokat inkább mindent megígértek aztán semmit sem csináltak, egyetlen választásunk volt: a lemondás. Ezzel a végső eszközzel próbáltuk immár nem kérni, hanem kikényszeríteni azt a figyelmet, amit nem kapott meg B-A-Z megye.

Mondanom sem kell, hogy a szervezet alapítások azóta is gőzerővel folytatódnak. Olyan rendkívül életképes csapatok jönnek a Jobbik zászlói alá, mint például Szögliget, ahol egyetlen (!) alapító tag sem volt oda valósi, ami már Szabó Gábor torkán sem fért le. Vagy Sajóecseg,  ahol az elnök a köztudottan tősgyökeres ecsegi, Egyed Zsolt lett és a három tagból mindössze egy helybélit sikerült találni, de ő is évek óta a miskolci Jobbik tagja. Biztos véletlenül éppen most lett neki sürgős a dolog. Alapesetben örülnénk persze, ha nem lógna ki ennyire a lóláb és nem lenne enyhén szólva is hihetetlen, hogy választási kampányok, hosszú évek munkája és minden egyéb után ezeknek a most Szegedi Csanád által hetek alatt, futószalagon megalapított szervezeteknek a tagsága éppen most jelentkezett Brüsszelben ilyen tömegesen. Valószínűbb az a verzió, hogy Szegedi Csanád és emberei időt, pénzt és energiát nem kímélve Szegedi Csanád megyei elnökké választása érdekében kreálnak ilyen zombi szervezeteket, mert tisztában vannak vele, hogy másképp nem fog menni. Most kb. 15-20-nál járhatnak pár hét alatt, ami még a 2010-es országgyűlési kampány alatt sem sikerült, pedig akkor tényleg tömegesen jelentkeztek a pártba.

Közben pedig sorra szűntek meg azok a szervezetek és hagytak itt minket azok az emberek, akik pontosan látták, hogy mi folyik a háttérben. Dél-Borsod már lassan egy éve nem tud felállni abból a csapásból, amit az ottan meghatározó emberek Szegedi Csanádék általi elüldözése okozott. Holcman Lászlót vagy Szajkó Gábort sem tudtuk - és soha nem is fogjuk tudni - pótolni. Laci 2007, Gábor 2006 óta volt a jobbik tagja, de azt ami itta háttérben folyt, már nem tudták tolerálni. Sok jól működő szervezet pedig még csak azért nem oszlott fel és sok nagyon értékes ember csak azért nem lépett ki eddig, mert győzködtük őket, hogy a „rendszeren belül" több esélyük van javítani a dolgokon.

Így jött el április 25-e, "az atomtámadás napja". Ébredésem után azt vettem észre, hogy a telefonomon, ami le volt némítva, számtalan hívás és SMS virít. Valami nagy baj történhetett gondoltam, és igazam lett. Éjjel ismeretlen tettesek feltörték a privát e-mail fiókomat. A hajnali órákban a postafiókomból több tucat részben valódi vagy teljes egészében manipulált levelet küldtek szét az országban,  jobbikos és a jobbiknak megadott privát címekre.

9:00-kor hívott Vona Gábor, hogy jelenjek meg az országos elnökség ülésén. Erre vártam már régóta, de nem ilyen témában. Örültem volna, ha meghallgatnak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helyzettel kapcsolatban, ezt nem tették meg soha, gondolom nem volt fontos számukra ez a térség, mely a Jobbik fellegvára.

Az elnök úrnak jeleztem, hogy először megteszem a feljelentést és utána állok a rendelkezésükre. Közben kértem a Jobbik központját arra, hogy körlevélben értesítsék a tagságot az eseményekről, de mivel ez nem történt meg, kiadtam egy sajtóközleményt is, megelőzve azt, hogy a média kiszagolva a történetet felfújja, mint egy lufit.

Ezek után az ORFK-n megtettem a feljelentést ismeretlen tettes ellen, majd az Alkotmányvédelmi Hivatalnál is jeleztem a problémát, mivel egy országgyűlési képviselőt ért olyan támadás, mely a belpolitikában nagy károkat okozó következményekkel járhat.

Közben az elnökség a frakcióülésen is szeretett volna meghallgatni, ami érdekes módon ezen a héten nem is lett volna. Micsoda véletlen! 14:30 kor jeleztem pártelnök úrnak, hogy végeztem a hivatalos dolgokkal, állok rendelkezésére. Percek múlva SMS-ben értesített, hogy kizártak a jobbik frakcióból és minden tisztségemből visszahívtak. Nem hittem el, mikor olvastam.

Aznap délután a kuruc.info és a barikád honlapokon a levelezés egyes darabjai nyilvánosságra kerültek és persze rögtön leárulóztak. Gondolom ez is véletlen! Vona Gábor még aznap felhívott és a mandátumomról érdeklődött,  jómagam pedig elég dühösen elmondtam neki a véleményemet.

Egy nap eseményei: reggel felkeltem, kora délutánra kivégeztek és tőlem hangos a sajtó. Sőt nem csak tőlem, hanem Kisgergely Banditól és Nagyházi Zolitól, akik még arra sem voltak érdemesek, hogy megkeressék Őket! Ők a kuruc.info-ról értesültek a visszahívásukról! Csodás!

Másnap sajtótájékoztatót tartottam, ahol a mi véleményünket mondtam el, kihangsúlyozva azt, hogy egy koncepciós eljárás áldozatai lettünk, ami mögött valószínűleg egy jól behatárolt érdekcsoport áll. Ezt mindenki fantáziájára bízom, hogy kik lehetnek ők! Következő nap feljelentést tettünk a barikád ellen: levéltitok megsértése, személyes adatokkal való visszaélés és egyéb bűncselekmények miatt. A felelős majd viszi a balhét, de a fő kérdés, hogy ki lehetett a megbízó? Az elmúlt napokban a Hír Tv és az MTV is megkeresett, nagy sajtója kerekedett az ügynek.

A kívülállók jobban átlátják a helyzetet, sokan látják, hogy a párton belüli hatalmi harc áldozatai lettünk. Szegedi Csanád ugyanis elindul a megyei elnöki címért, de már komolyabb ellenfél nélkül. Minő véletlen! Az is figyelemre méltó, hogy az októberre tervezett országos tisztújítás heteken belül lezajlik. Valószínű oka ennek, hogy a jelenlegi országos vezetés még a nagyobb botrányok előtt be akarja betonozni magát újabb két évre. Hiszen ne gondolja senki, hogy csak a mi megyénkben „áll a bál", pl. Csongrád és Vas megye is forrong már rendesen.

Tegnap megvolt az etikai eljárás, ami egy kutyakomédiához hasonlított,  nem is kommentálom. Egyébként sem a gombhoz kellett volna varrni a kabátot, hiszen egy hete felfüggesztenek és visszahívnak bennünket, engem kizárnak a frakcióból, megrágalmaznak a Jobbik-közeli honlapokon, majd ez után lefojtatnak egy etikai eljárást!? Nem fordítva kellett volna?

Ma reggel a postás már hozta is elsőbbségi levélben a kizárásunkról szóló irományt. Ezúttal nagyon gyors volt az ügyintézés, persze hogy az mikor egyeseknek ez az érdeke. A Tanú című film jut eszembe, mikor a tárgyalás kezdetén Pelikán József kezébe nem a vallomást, hanem a már megírt ítéletet nyomták. Bezzeg az általunk Szegedi Csanád ellen két hete beadott indítvánnyal nem is foglalkoztak, de gondolom Szegedi Mártont idézve ez is egy félreértés, hiszen náluk minden az.

Hát eddig tart a történet, kicsit hosszúra sikerült, de muszáj végre –ha utólag is- elmondani mindenki okulására, hiszen bárki járhat így, ha ki meri nyitni a száját. A leszámolás pedig már el is kezdődött, hiszen több megyei szervezet email címét felfüggesztették az utóbbi napokban és úgy hírlik, hogy nagyon rövid időn belül sok feloszlatásra is kerül a Szegedi Csanáddal nem szimpatizálók közül.

Az országos elnökség felszólított minket, hogy adjuk le a jobbikos tagkártyáinkat, és mi ennek a felszólításnak eleget is fogunk tenni. Jövő hét kedden 18 órakor Miskolcon (pontos helyszín később) egy sajtótájékoztató keretében fogjuk elküldeni tagkártyáinkat és idevárunk mindenkit, aki a kialakult helyzetben ugyanezt kívánja tenni. El lehet hozni a helyszínre –vagy valakivel elküldeni illetve addig hozzánk eljuttatni - szervezetetek feloszlatási jegyzőkönyvét, zászlóit, kilépési nyilatkozatokat, leveleket, jobbikos pólókat, kitűzőket is. Mindent, amit hoztok, berakjuk egy postai dobozba és visszaküldjük Vona Gábornak jelezve, hogy abban, ami itt folyik, már nem kívántok részt venni.

Azt le kell szögezni, hogy nem mi változtunk meg a Jobbikban töltött évek alatt, hanem azok, akikben egykor megbíztunk és vezettek minket azon az úton, amit a mai napig igaznak hiszünk. Nem is az igaz út változott meg.

És hogy mi lesz ezután? Őszintén szólva ezek után egyáltalán nem vonz minket a párttag-lét, de nem is akarjuk feladni a harcot és nem hagyjuk veszni a rengeteg munkát. Legfőképpen pedig nem hagyhatjuk szétszéledni azokat, akik eddig is velünk küzdöttek a Szebb Jövőért és ezután is ezt fogják tenni. Körvonalazódik már az a keret, ami erre lehetőséget ad, erről a keddi miskolci sajtótájékoztatón mindent el fogunk mondani.

Ne feledjétek: „Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!"

Szebb jövőt!